Az elv

Kérem tegyen velünk egy rövid sétát a méréstechnika világában, hogy bemutathassuk Önnek azt az elvet, ami kiemelte az Ahlborn Messtechniket a műszergyártók szürke világából, és kezébe adta a kulcsot a komplett megoldásokhoz vezető úton. Talán nem ismeretlen Ön előtt a probléma, amikor a különböző mennyiségekhez használatos műszerek sokfélesége zavarba és káoszba taszí­tja felhasználójukat – ugyan ki akar 20 különböző eszközhöz érteni? Ki tud ennyit cipelni terepi mérésekhez, kalibrálásra? Ki akar bajlódni az eredmények egységes rendszerbe foglalásával? Pedig semmi szükség ennyi műszerre. Gondoljuk csak végig. Minden mérőeszköz sablonja a következő:
szenzor (villamos jellé alakí­tja a mért mennyiséget) – feldolgozó egység (korrigálja a szenzor elvéből adódó hibákat, illetve esetleg szolgálatásokat nyújt, pl. maximális érték figyelés) – kijelző (ember által értékelhető jelekké alakítja a mennyiséget).
Tehát ha a feldolgozó egység elég fejlett igényeinkhez és megoldjuk a szenzorok illesztésének problémáját, akkor elég egyetlen műszer. Ezt valósí­totta meg az Ahlborn úgy, hogy a szenzorok végére illeszt egy “stekkert”, egy dugót, ami aktív elektronikai elemek segí­tségével elvégzi a szenzor illesztését a készülékhez.

Az eredmény? Egyetlen műszer, ami mindig épp azt mér amilyen szenzort rádugunk. Legyen az valamely termoelempár, vagy épp pH mérő.

A rendszer előnyei:

• Rendkí­vüli rugalmasság
• Automatikus szenzor felismerés
• A szenzor hordozza kalibrácós értékeit
• Egy készülékkel mérhetünk minden mennyiséget, ami:
  • Költségtakarékos
  • Egyszerű kezelést biztosí­t

Az Ahlbornnak gondja volt arra is, hogy készülékeit olyan eszközökkel vegye körül, amik tovább bőví­tí­k felhasználási lehetőségeit. Etherneten való jeltovábbí­tás, ipari protokollok, GSM modem, beépí­tett memória, szoftverek – csak néhány példa.